Nagyon sok szülőnek feltűnik az iskola megkezdése előtt, hogy gyermeke nem jól fogja a ceruzát, nem úgy rajzol, mint a többiek. Sőt, esetleg le sem lehet ültetni papír-ceruza feladatok mellé. A gyermek nem szívesen vesz a kezébe semmit, amivel “összekoszolja” a kezét: legyen itt szó festékről, ragasztóról, zsírkrétáról, vagy filctollról. Ők azok, akik nehezen fognak meg apróbb tárgyakat, azokat gyakran elejtik, bizonytalanok, amikor ollót vesznek a kezükbe.
Az óvodában manapság csak felajánlják az óvónők a gyermekeknek a feladatokban való részvételt. Ennek az a következménye, hogy nem egy olyan gyermek eljut a nagycsoportig, aki még nem készített egyetlen munkát sem az óvodai foglalkozások keretében. Ezen kisgyerekek nagy valószínűséggel egy vagy több kudarc után döntöttek úgy, hogy inkább meg sem próbálják, hiszen nekik úgysem fog sikerülni.
ŐK AZOK A GYERMEKEK, AKIKNEK A GRAFOMOTOROS FEJLESZTÉSRE VAN SZÜKSÉGÜK.
Az első vizsgálat során kiderül, hogy van-e a finommotorika területén elmaradása a gyermeknek. Ha erre fény derül, akkor kimondottan olyan feladatokat fogunk a gyermeknek adni a foglalkozások során, amelyek a kéz ügyességét segítik elő, illetve segítenek összhangot teremteni a kéz és az agy működése között. Hiszen a gyermekek többsége a fejében tudja, hogy mit kellene tennie, de a végrehajtás már nem megy nekik.
A foglalkozások során igyekszünk a lehető legtöbb segítséget megadni a kicsiknek, hogy önállóan fedezhessék fel: “én is meg tudom csinálni”. Az egyszerű manuális feladatoktól indulunk el (gyöngyfűzés, pötyi, terménybábok, gyurmafigurák), és a sikeres feladatmegoldások során játszva jutunk el odáig, amikor már észrevétlenül iskolás feladatokat is meg tud oldani a gyermek. A térbeli feladatoktól a papír-ceruza feladatokig hosszú az út, de nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik.